A rozsdamentes acél anyák hőkezelését maguknak az anyáknak a keménysége határozza meg. Az általánosan alkalmazott hőkezelési módszerek közé tartozik a temperálás, a kémiai hőkezelés és a helyi hőkezelés. Az első két módszert a teljes munkadarabra tervezték, míg az utolsó módszer bizonyos területeket céloz meg; függetlenül attól, hogy melyik módszert alkalmazzuk, a hőkezelési folyamat kritikus jelentőségű az anya épsége szempontjából. A különböző keménységi szintek eltérő hőkezelési megközelítést tesznek szükségessé. Még akkor is, ha ugyanazt az általános hőkezelési módszert alkalmazzák, a keménység változásai különböző mérési skálák és keménységi szabványok kiválasztását teszik szükségessé.
A rozsdamentes acél anyák három fő hőkezelési módszere:
Temperálás: A temperálást elsősorban indukciós fűtéssel vagy lángfűtési technikával végzik. Kétféle keménységmérő -a Vickers keménységmérő és a Rockwell keménységmérő- használható az anya keménységének mérésére, majd a végső hőkezelés megfelelő szabványának meghatározására. A vizsgálati módszer megválasztását a keménységi értékek mellett a felületi hőkezelő réteg mélysége is vezérelheti. A viszonylag sekély felületű hőkezelő rétegekkel rendelkező munkadarabok feldolgozásával vagy tömeggyártásával foglalkozó szervezetek számára a Vickers keménységmérő az előnyben részesített választás; fordítva, ha a felületkeményített réteg viszonylag vastag, akkor a Rockwell keménységmérő használható. A különböző temperálási szabványok általában felcserélhetők, mivel konverziós értékeik nemzetközileg elismertek. Egy adott keménységmérő kiválasztása után a megfelelő mérési skálát -különösen a HRA vagy HRC skálát- ennek megfelelően kell kiválasztani.
Kémiai hőkezelés: A diófélék kezelésének másik módja a kémiai hőkezelés. Ez a folyamat magában foglalja egy vagy több kémiai elem atomjának diffundálását a munkadarab felületébe, ezáltal megváltozik a felületi réteg kémiai összetétele, mikroszerkezete és mechanikai tulajdonságai. Milyen eredményeket lehet elérni ezzel a kémiai kezeléssel? Az ezt követő hűtést és az alacsony hőmérsékletű temperálást követően a kémiai hőkezelés nagy keménységgel, kopásállósággal és érintkezési kifáradási szilárdsággal ruházza fel a munkadarab felületét, ugyanakkor biztosítja, hogy a munkadarab magja megőrizze nagy szilárdságát és szívósságát.
Helyi hőkezelés: A különböző típusú rozsdamentes acél anyák speciális követelményeitől függően nem minden anyánál van szükség átfogó, teljes -test hőkezelésére. Egyes dióféléknek csak meghatározott területre van szükségük a hőkezeléshez; ez a célzott megközelítés alkotja a helyi hőkezelésként ismert módszert. A nagy helyi keménységet igénylő alkatrészek esetében helyi hőkezelést, -például indukciós fűtést- lehet alkalmazni a helyi oltás végrehajtására. Az ilyen alkatrészeknél a lokalizált kioltás konkrét helye és a szükséges lokalizált keménységi értékek jellemzően a műszaki rajzokon vannak feltüntetve.
